1976-2016

A VHS (Video Home System) egy analóg videórögzítési szabvány, amelyet elsősorban otthoni felhasználásra fejlesztettek ki kazettás magnókhoz. Az 1950-es évektől kezdve a mágnesszalagos videórögzítés jelentős szereplője lett a televíziós iparnak, elsősorban az első kereskedelmi forgalomba került videószalag-rögzítőkön (VTR-ek) keresztül. Ezek a készülékek azonban rendkívül drágák voltak, ezért kizárólag professzionális környezetekben, például tévéstúdiókban és orvosi képalkotásban használták őket. A 1970-es években a videókazetta technológia megjelent az otthoni felhasználásban is, ezzel létrehozva a házi videóipart, és átalakítva a filmipar és televíziózás gazdasági modelljét. Míg a tévétársaságok fenyegetésként tekintettek a videómagnókra (VCR), a felhasználók szabadságként élték meg, hogy ők dönthetnek arról, mit és mikor néznek meg. Az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején formátumháború bontakozott ki az otthoni videózás piacán. Két szabvány, a VHS és a Betamax kapta a legtöbb figyelmet. Végül a VHS került ki győztesen, és 1980-ra már Észak-Amerikában 60%-os piaci részesedést ért el, hosszú időre domináns házi videóformátummá válva a szalagos korszakban. A világ utolsó ismert vállalata, amely VHS-lejátszókat (VCR/DVD kombinált készülékeket) gyártott, a japán Funai volt, amely 2016 júliusában leállította a gyártást. A döntés oka a csökkenő kereslet és az alkatrészbeszerzési nehézségek voltak.