PAL
1986-1990-es évek
Az MII egy professzionális analóg videokazetta-formátum, amelyet a Panasonic fejlesztett ki 1986-ban, a Sony Betacam SP formátumával szembeni versenytársként. Technikailag hasonlított a Betacam SP-re: fémalapú szalagot használt a kazettában, és komponens videót rögzített. Az MII-t néha tévesen M2-nek nevezik; a hivatalos elnevezés római számokat használ, és „em tú"-ként ejtik.
Ahogyan a Betacam SP is fejlettebb változata volt elődjének, a Betacamnek (amely eredetileg a Betamaxból származott), jobb kép- és hangminőséggel, úgy az MII is továbbfejlesztett változata volt a sikertelen M formátumnak (amely a VHS-en alapult).
Két méretű MII kazetta létezett: a nagyobb, amely megközelítőleg a VHS méretéhez hasonlított, és körülbelül 90 percnyi felvételi időt kínált, valamint egy kisebb, amely körülbelül fele akkora volt, és nagyjából 20 percnyi felvételt tett lehetővé – ebben a méretben szállították a fejtisztító kazettákat is.
A Panasonic asztali MII vágó- és lejátszó berendezéseket gyártott, amelyek mindkét kazettaméretet fogadták, valamint hordozható rögzítőket is, amelyek kizárólag a kisebb kazettát használták.
Az MII formátum teljesen analóg volt, négy hangcsatornával. Összesen hat hang sáv került rögzítésre a szalagon: kettő mozgó fejekkel, négy pedig álló fejjel. Az M formátummal ellentétben az MII kezdetben némi sikert aratott, azonban hamar problémák jelentkeztek: gyenge marketing, elégtelen ügyfélszolgálat és kommunikáció a Panasonic és anyavállalata, a Matsushita részéről, valamint – és ez volt a legnagyobb gond a szervizháttér és a javítási támogatás hiánya.
Ennek következtében az MII messze nem tudta megközelíteni a Betacam SP sikerét.