PAL & NTSC
2001-2016
Az MPEG IMX a Digital Betacam formátum 2001-es fejlesztése. A digitális videotömörítés H.262/MPEG-2 Part 2 kódolást használ nagyobb bitsebességgel, mint a Betacam SX: 30 Mbit/s (6:1 tömörítés), 40 Mbit/s (4:1 tömörítés) vagy 50 Mbit/s (3,3:1 tömörítés).
A legtöbb MPEG-2 kódolástól eltérően az IMX intraframe tömörítést használ. Ezenkívül az IMX rendszerben minden frame egyforma mérettel rendelkezik, hogy egyszerűbb legyen a videoszalagra történő rögzítés.
Az IMX formátumban rögzített videó megfelel a CCIR 601 szabvány specifikációinak, nyolc hangcsatornával és timecode-dal. Nem rendelkezik analóg audio (cue) sávval, akárcsak a Digital Betacam, az egyik audió csatornát CUE sávként használhatjuk. Ezt a formátumot az SMPTE 365M és az SMPTE 356M rendszerben "MPEG D10 streaming" néven szabványosították.
Az IMX VTR-kel a Sony új technológiákat vezetett be, beleértve az SDTI-t és az e-VTR-t. Az SDTI alkalmazással a hangot, videót, timekódot, és a vezérlő funkciót egyetlen koaxiális kábelen továbbíthatjuk, míg az e-VTR technológiával ugyanezeket az adatokat IP-n keresztül küldhetjük egy ethernet interfészen keresztül, magából a videomagnóból.
Minden IMX VTR képes lejátszani Betacam SX szalagokat is, de csak IMX kazettákra tud rögzíteni.
Néhány modell, például az MSW-M2000P/1 képes lejátszani Digitális Betacam és analóg Betacam és Betacam SP kazettát is.
Az S szalagokra max 60 perc, az L szalagokra pedig 184 perc rögzíthető 525/60-as rendszerben.
625/50 formátumban 184 perces kazetta 220 perc rögzíthető. Az MPEG IMX és a Betacam SX rendszert a Digitbeta formátum olcsóbb alternatívájaként fejlesztették ki.
A formátum gyártását 2016-ban szüntették meg.